Disztópikus jövő

Nagyon nem szeretem, hogy ha látszik az ecset nyoma, illetve ha látszik nagyon látszon. Képeim nem ecsetek rajzolata, inkább lelkem kivonatai. Az időt, hosszú időt szeretném ábrázolni, a legkisebb részletekben. Képeim olyanok, mint ha jövőből jöttek volna, , de nem valamilyen disztópikus panorámát jelenítek meg, hanem közeli, szinte mikroszkópikus semmiségeket, egy falról, gépről, felületről. A lényeg a disztópikus jövő megjelenítése, kis apró akár pár centis kivágatokban. Képeim egy jövőből származó apró jelentéktelen dimenziók, apró keretek, amik, netán az utolsó ember utolsó látképét jelenítik meg. Egy falat, egy rideg, homályos tályat, bármit. www.nszm.art