Robog felénk a magányos káosz?

 

Társadalmi elszigetelődés, politikai következmények és a mesterséges intelligencia szerepe

Az elmúlt évtizedekben egyre növekvő tendenciát mutat a társadalmi elszigetelődés és a magány érzése, különösen az Egyesült Államokban. Ez a jelenség nem csupán egyéni szinten okoz problémákat, hanem jelentős hatással van a társadalom egészére, beleértve a politikai folyamatokat is. Ugyanakkor, a technológiai fejlődés, különösen a mesterséges intelligencia (AI) területén, új kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogyan befolyásolhatja ez a fejlődés a társadalmi kapcsolatokat és a magány problémáját.

A magány trendjei és történelmi perspektíva

Az Amerikai Időfelhasználási Felmérés adatai szerint 2003 és 2023 között több mint 20%-kal csökkent a személyes kapcsolatteremtés mértéke. Ez a trend különösen aggasztó az egyedülálló férfiak és a 25 év alattiak körében, ahol a csökkenés meghaladta a 35%-ot. Bár a COVID-19 járvány kétségtelenül hozzájárult ehhez a tendenciához, fontos megjegyezni, hogy ez a folyamat már jóval a pandémia előtt elkezdődött.

Érdekes kontrasztot jelent, hogy a 20. század első felében a szociális kapcsolatok rendkívül fontos szerepet játszottak az amerikai társadalomban. Az egyházak mérete nőtt, a szakszervezeti részvétel emelkedett, és a házasságkötések száma rekordot döntött. Ez az időszak a közösségi élet virágzását hozta, számos egyesület, könyvklub és önkéntes csoport alakult.

Technológia és magány

A 20. század ikonikus technológiái, mint az autó és a televízió, már hozzájárultak az elmagányosodáshoz. A 21. században azonban az okostelefonok megjelenése és elterjedése tovább fokozta ezt a tendenciát. Nicholas Carr, a "Superbloom" című könyv szerzője szerint a modern technológia elmosta a határokat az egyedüllét és a társas lét között, ami paradox módon még magányosabbá teszi az embereket, még akkor is, amikor látszólag kapcsolatban állnak másokkal.

Promt: Nagy Szilárd Mihály

Mesterséges intelligencia és társadalmi kapcsolatok

Az AI, különösen a generatív mesterséges intelligencia megjelenése és fejlődése, új dimenziót ad ehhez a problémához. A generatív AI rendszerek, amelyek képesek emberi interakciókat szimulálni, potenciálisan tovább csökkenthetik az emberek közötti valódi kapcsolatok iránti igényt.

Generatív AI és társas interakciók

A generatív AI rendszerek, mint például a fejlett chatbotok vagy virtuális asszisztensek, képesek lehetnek olyan társas interakciókat szimulálni, amelyek kielégíthetik az emberek alapvető társas igényeit. Ez azonban kétélű fegyver lehet:

- Pozitív hatások: Az AI-alapú társas interakciók segíthetnek azoknak, akiknek nehézséget okoz a valódi emberi kapcsolatok kialakítása, például szociális szorongással küzdőknek vagy elszigetelt területeken élőknek.

- Negatív következmények: Az AI-val való interakciók túlzott preferálása tovább csökkentheti a valódi emberi kapcsolatok iránti motivációt, potenciálisan mélyítve a társadalmi elszigetelődés problémáját.

AGI és társadalmi kapcsolatok

Az Általános Mesterséges Intelligencia (AGI) koncepciója még összetettebb kérdéseket vet fel. Ha sikerül létrehozni egy olyan AI rendszert, amely valóban képes emberi szintű gondolkodásra és érzelmek kifejezésére, az alapjaiban változtathatja meg az emberi kapcsolatokról alkotott felfogásunkat.

- Az AGI potenciálisan olyan társas partnert jelenthetne, amely teljesen kielégíti az ember érzelmi és intellektuális igényeit, ami további kihívást jelenthet a hagyományos emberi kapcsolatok számára.

- Ugyanakkor egy fejlett AGI segíthetne megérteni és kezelni a magány és elszigetelődés komplex társadalmi problémáit, potenciálisan innovatív megoldásokat kínálva.

Politikai következmények és a káosz iránti igény

A társadalmi elszigetelődés jelentős hatással van a politikai folyamatokra is. A magány politikája olyan jelenségeket eredményez, mint a politikai polarizáció fokozódása és a szélsőséges nézetek terjedése. Donald Trump 2024-es választási sikere részben magyarázható azzal, hogy képes volt megszólítani azokat a szavazókat, akik radikálisan intoleránsak a politikai mássággal szemben.

Különösen aggasztó jelenség az úgynevezett "káosz iránti igény". Michael Bang Petersen dán politológus kutatása kimutatta, hogy a társadalmilag elszigetelt egyének hajlamosabbak olyan kijelentésekkel egyetérteni, mint "Káoszra van szükségem magam körül" vagy "Égessük fel az összes politikai és társadalmi intézményt". Ez a nihilista hozzáállás különösen veszélyes lehet a demokratikus intézményekre nézve.

AI és politikai folyamatok

Az AI technológiák, különösen a fejlett nyelvi modellek, jelentős hatással lehetnek a politikai folyamatokra is:

- Információs buborékok: Az AI-alapú ajánlórendszerek felerősíthetik az információs buborékokat, tovább polarizálva a társadalmat.

- Dezinformáció: A generatív AI rendszerek képesek lehetnek rendkívül meggyőző hamis tartalmak létrehozására, ami új kihívásokat jelent a demokratikus diskurzus számára.

- Politikai kampányok: Az AI-alapú elemzések és targetálás forradalmasíthatja a politikai kampányokat, potenciálisan tovább mélyítve a társadalmi megosztottságot.

Következtetések és jövőbeli kilátások

A magány évszázadának kihívásai és az AI technológiák fejlődése olyan komplex problémákat jelentenek, amelyek megoldása átfogó társadalmi, politikai és technológiai megközelítést igényel. Néhány lehetséges lépés a helyzet javítására:

1. Közösségi kezdeményezések támogatása: Olyan programok ösztönzése, amelyek erősítik a valódi emberi kapcsolatokat és csökkentik a társadalmi elszigetelődést.

2. Technológiai etika: Az AI fejlesztésében és alkalmazásában szigorú etikai irányelvek bevezetése, amelyek figyelembe veszik a társadalmi hatásokat.

3. Digitális műveltség oktatása: Olyan oktatási programok bevezetése, amelyek fejlesztik a kritikus gondolkodást, az empátiát és a technológia felelősségteljes használatát.

4. AI a társadalmi kohézió szolgálatában: Az AI technológiák célzott felhasználása a társadalmi kapcsolatok erősítésére, nem pedig helyettesítésére.

5. Interdiszciplináris kutatás: A társadalomtudományok és az AI kutatás szorosabb együttműködése a társadalmi hatások jobb megértése és kezelése érdekében.

A magány nem csupán egyéni probléma, hanem társadalmi kihívás, amely jelentős hatással van politikai rendszereinkre és demokratikus értékeinkre. Az AI technológiák fejlődése pedig új dimenziókat ad ehhez a kihíváshoz. Csak közös erőfeszítéssel, a probléma gyökereinek megértésével és a technológia felelősségteljes fejlesztésével remélhetjük, hogy megfordíthatjuk ezt a trendet, és egy összetartóbb, egészségesebb társadalmat építhetünk, ahol a technológia nem helyettesíti, hanem kiegészíti és erősíti az emberi kapcsolatokat.

Felhasznált irodalom: (index.hu Kovács Ferenc - Beléptünk a magány évszázadába, küszöbön a káosz.

Nagy Szilárd Mihály NSZM.ART